“Tisztelt Irtzl Károly Úr! Én egy 34 éves nő vagyok. . . .
A problémám a következő: 6 éve kezdtem dolgozni a jelenlegi munkahelyemen, ahol az első perctől kezdve éreztem, hogy nagyon tetszem egy nálam 10 évvel idősebb férfinek. Nagyon furán viselkedett, állandóan bámult, ott volt, ahol én, szóval látszott rajta, hogy bejövök neki. Már utáltam reggelente munkába menni, annyira irritált a közelsége. Messengeren közölte is, hogy belém szeretett. Nem nagyon értettem, hisz a feleségével akkorra várták az első közös gyermeküket, de hát az érzelmeknek nem lehet parancsolni, gondoltam majd elmúlik. Természetesen, közöltem vele, hogy én nem akarok tőle semmit. Akkor elkezdett még jobban bekattanni…. ami, azóta is tart. Állandóan megjelent ott ahol lakom, a házunk előtt sétál, vagy a kocsijában ül, pedig ő 40km-rel messzebb lakik. Nem szólít meg, nem csinál semmit, csak ott volt, és mai napig van. Kétszer költöztem azóta (nem miatta), de mindig megtalál. Hát persze, hogy megtalál, szerintem többet tud rólam, mint a saját anyukám. De nem csak a házam előtt jelenik meg, hanem mindenhol, ahol megfordulok. kb. 1 évig, dolgoztunk együtt, mert hála, kirúgták! De ezzel nem szűntek meg a követések. Például, amikor a jogsimat csináltattam, akkor végig követte a kocsijával az útjaimat. Hihetetlen, de igaz. Száz hasonlóan abszurd helyzetet fel tudnék sorolni. Egyszer a barátnőimmel voltam, a kocsiban dumáltunk, mikor megjelent, mi utána eredtünk, és követtük, nagyon felgyorsított, de egy benzinkútnál megállt, a két barátnőm kiszállt a kocsiból, és kérdőre vonták, hogy mit ólálkodik körülöttem?….Erre ő letagadta még azt is, hogy ismer. De legalább eltűnt két hónapra. Én akkor küldtem neki egy emailt, amiben közöltem, hogy nevetséges, amit csinál, és inkább törődjön a saját családjával! … Természetesen nem válaszolt. Most kb. félévig nem láttam, de tegnap ismét megjelent, és követett az autójával. Eddig nem nagyon féltem tőle, de most már kezdek. Van egy levelem tőle, ezt akkor írta mikor kikosaraztam ebben leírja, hogy meg fogom bánni, hogy nem őt választom, idézem: “úgy fog fájni, hogy égni fog,” írja. Szóval Ön mit javasol? Küldjek neki még egy levelet, v. szóljak a feleségének, vagy fenyegessem a rendőrséggel? … Nem tudom. Ön mit tanácsol, hogyan lehet viselkedni egy ilyen beteg emberrel? Jelenleg egyedül élek, nincs gyermekem, de az sem zavarta, amikor párkapcsolatban éltem.”
Kedves Levélíró!
A leveléből úgy tűnik, hogy volt kollégája elméjét – gondolat- és érzelemvilágát – elárasztották az ön irányában feltörő kényszergondolatok és kényszerképzetek, amiket ő nem tudott uralni. A titkosítás, a titokban történő események erősítik ezeket a kényszeres folyamatokat, a korlátok között tartásukat pedig a realitás és a közösség ereje segítik elő.
Azt javaslom ezért, hogy mesélje el a történteket minél több embernek. Mondja el mindenkinek, aki közös ismerősük lehet, hogy fél, és kérje a segítségüket. Nagyon hasznos ötleteket, tanácsokat adhatnak.
Minél többen segítenek, és maga mellé állnak, Ön és a valóság annál erősebb lesz a volt kollégája kényszeres gondolataival szemben, amiknek a titkosság az egyik legfontosabb oka. Nagyon fontos azonban, hogy Ön soha ne fenyegesse őt ezekkel a lépésekkel, és semmi egyébbel, mert akkor ő vissza fogja fenyegetni magát, és az indulatok elhatalmasodhatnak rajta. Sőt mindenféle kommunikációtól és levelezéstől tartózkodjon az ő irányában, mert minden közlés csak olaj lehet a tűzre akár a túl pozitív, akár a túl negatív érzelmek irányban. Szóval, ne mondja meg neki előre, hogy el fogja mondani, ennek és ennek, hanem egyszerűen mondja el, vonjon be másokat is. Nagyon hasznos, ha ez utólag – nem Ön, hanem mások révén – az ő tudomására jut, mert ez mind a feltárás irányában, a titkos kapcsolat és a titkos vágyak felszámolásának az irányában hat. Ahogyan ez akkor is történt, amikor a benzinkútnál a barátnői számon kérték őt. Bár ez ilyenkor nagyon nehéz neki, de mégis utána az ő számára is könnyebben kezelhetővé és feldolgozhatóvá válnak azok a kényszerképzeteket, amik összezavarják az életét.
A cél az, hogy idővel a volt kollégája is megértse, hogy a probléma a kényszergondolatok kezelésével van, ebben akar neki mindenki segíteni, és nagyon fontos, hogy előbb-utóbb ebben majd ő is tudjon, akarjon változni és erősödni.
Üdvözlettel:
Irtzl Károly