“Tisztelt Pszichológus! 22 éve élek házasságban, . . .
“Tisztelt Pszichológus! 22 éve élek házasságban, de visszagondolva sajnos napi szinten a férjem alkoholizált, természetesen ez most is aktuális. Csakhogy mára elfogyott a türelmem és nem tudom tolerálni. Minden problémánk forrása. Hiába mondom el neki ezzel kapcsolatos nemtetszésem, kiborul és annyi a válasza , hogy túlreagálom és mindig veszekszem. Neki ez természetes.
Sokszor kesergek és válni szeretnék. Viszont ezt a gyengeségét leszámítva nagyon jó apa, megbízható férj.
Mit tehetnék értünk?”
Kedves Levélíró!
Az alkoholizálás valóban sok esetben olyan mértékben el tudja rontani a családi harmóniát, hogy váláshoz vezet. Ebben az esetben ezt alkohol betegségnek nevezzük, mert a személy már nem képes arra, hogy együtt érezzen a társával, mivel az alkohol – és ezáltal a saját jólléte – számára már fontosabb, mint a társa jólléte. Nagyon tanulságos adat, hogy a környezetük által “alkoholfüggőnek” látott emberek 90 százaléka önmagát nem látja alkoholfüggőnek, tehát úgy éli meg, hogy bármikor meg tudná állni, hogy igyon.
Az alkohol betegség kezelésnek az első lépése az, hogy valaki elvi lehetőségként megértse, hogy az italozása egy káros szenvedélynek tekinthető akkor, ha ezzel a társának szenvedést okoz; és ezután pedig azt, hogy egy ilyen rossz szokás akár a társa elvesztését is okozhatja. Sajnos sokan azonban ezt még az elválás után sem tudják belátni.
A második lépés az, hogy a személy a gyakorlatban elkezd azzal kísérletezni, hogy tényleg bármikor meg tudja-e állni, hogy igyon, és azzal, hogy az ivást vajon bármikor abba tudja-e hagyni?
A harmadik lépés annak belátása, hogy az alkohol fogyasztása bizonyos képességeink – pl az Ön által észrevett bizonyos szociális képességek – romlását okozza, és ennek a folyamatnak a megismerése és megértése.
Ha mindezeket sikerült megvalósítani, akkor a negyedik lépés, hogy az alkoholt rendszeresen fogyasztó személynek józan állapotban meg kell egyeznie például az élettársával abban, hogy milyen stratégiával lehet a környezetét – és esetleg őt magát is – megóvni a visszatérő alkoholfogyasztás – például szociálisan is – mérgező következményeitől.
Az ötödik lépés a stratégia alkalmazása, és amikor meghiúsul valamiért, újra és újra vissza kell térni a negyedik lépéshez, és meg kell beszélni, hogy mi lenne egy jobban működő stratégia? Ha ebben a pár már kifogyna esetleg az újabb és újabb ötletekből, akkor érdemes szakembert is bevonni a problémába, de ennek csak ennél a legutolsó pontnál van értelme, amikor az alkoholizáló ember is elismeri és felvállalja az alkoholproblémát. Itt a férje még nem tart, és eddig a pontig csak az előző pontok teljesítésével lehet eljutni.
Kezdésnek azt javaslom, hogy mutassa meg neki a kérdésére adott válaszlevelemet, hátha meg tudnak egyezni az első lépésben.
Ehhez a folyamathoz sok erőt kívánva,
Üdvözlettel,
Irtzl Károly