“Kedves Károly! Én egy 22 éves diáklány vagyok. . . .
“Kedves Károly! Én egy 22 éves diáklány vagyok.
Közel 1 éve szenvedek a problémával, amit most megpróbálok kifejteni Önnek.
Egyik hétvégén történt, hogy a párommal elmentünk egy bevásárló központba, hogy a 2. évfordulónkat 1 pár gyűrűvel tegyük emlékezetessé (nem eljegyzés). Egész délelőtt jól éreztem magam semmi gond nem volt, de amikor délben leültünk ebédelni, hirtelen rosszullét fogott el, úgy éreztem, hogy a szívem kiugrik a helyéről, szorít a mellkasom, alig kapok levegőt, és remegek. Ez nem az első ilyen eset volt. Volt már példa rá a buszon reggel suliba menet, de volt olyan is, hogy csak úgy a tanóra közepén tört rám ez a nagyon rossz érzés. Egyszer reggel, akkor is suliba kellett volna mennem, nem mertem elmenni a busszal, inkább otthon maradtam, és azt mondtam, hogy elmarad az óra. Otthon is előfordult már. Emiatt akárhova megyünk, nem tudom magam jól érezni, elengedni magam, mert attól félek, hogy rám tör megint, és a barátaim, vagy a körülöttem lévők napját is elrontom. Nyaraláskor sem hagyott békén ez az érzés. Nagyon rossz, és nem tudom, hogy kihez kellene fordulnom vele, ezért bátorkodtam Önnek írni.”
Kedves Levélíró!
Valószínűnek tartom, hogy a pánikszerű rosszullétek előtti percekben vagy másodpercekben egy olyan gondolat vagy érzés kezd el tudatosulni Önben, amire nincs még felkészülve, ezért nem tud, vagy nem akar még foglalkozni vele. Na most, ez csak az én feltételezésem, mert nagyon sok esetben így szokott lenni. A rosszullét tünete a zavaró gondolat tudattalanban tartásának a reflexesen megtanult eszköze szokott lenni. Jó lenne utánajárni, hogy az Ön esetében is így van-e? A pszichoterápia sokat segíthet abban, hogy fel tudja dolgozni, használni tudja azokat az érzéseket és gondolatokat, amikkel egyelőre még nehéz szembenézni. Azt javaslom tehát, hogy személyesen forduljon olyan szakemberhez, aki segíthet Önnek ebben. Minél előbb kezdi el a kezelést, az annál gyorsabb és annál hatékonyabb lesz.
Üdvözlettel,
Irtzl Károly