A skype konzultáció  egy nagyon jó lehetőség azoknak, akik külföldön élnek és személyes problémáikat anyanyelvükön szeretnék egy pszichológussal megbeszélni. Gyakran előfordul az is, hogy valaki az időbeosztása miatt részesíti előnyben azt, hogy egy online pszichológussal dolgozza fel a mindennapi élet során adódó stresszes helyzeteket, hangulati ingadozásokat vagy az érzelmi feszültségeket.

Az online terápia mára már szakmailag kidolgozott, és az egész világon egyre gyakrabban alkalmazott módszer. Tartózkodási helyünktől függetlenül, az online beszélgetések lehetőséget nyújtanak a pszichológussal történő rendszeres kapcsolattartásra. Általános tapasztalat, hogy amennyiben a pszichológus személye és az internetes kapcsolat is megbízható, a kliensek az online konzultációk során ugyanolyan gyorsan elmélyülnek a beszélgetésben és a problémák feltárásában, mint a személyes ülések alkalmával. A több éves tapasztalat alapján már nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a video kapcsolat során is kialakítható az az intenzitás és érdeklődés, ami a pszichoterápiás hatást létrehozza és fenntartja. Ezért skypeon keresztül is hatékonyan fejleszthető az önismeret, és kezelhetőek a szorongások, a pánikrohamok, a depresszió és az egyéb érzelmi, párkapcsolati problémák is. 

A személyes jelenléttel összehasonlítva azonban ez a módszer mégis nagyobb kihívást jelent a kliens és a segítő számára egyaránt. Ebben a kapcsolatban ugyanis mind a kettőjük számára több a buktató. Ezek a buktatók általában a motiváció és a projekció, a kivetítés jelenségeivel kapcsolatosak, amik egyébként a személyes pszichoterápiák során is leblokkolhatják az eredményes terápiás folyamatokat.

A pszichológiai konzultációk, a tanácsadás és maga a pszichoterápia is egy tanulási folyamat. A pszichoterápiás módszerek különböznek abban, hogy ez a tanulás mennyire legyen didaktikus és előre formalizált, vagy mennyire legyen egy olyan dinamikus, természetes folyamat, ami jobban hasonlít az életünk során jelentkező helyzetekhez. A tanulási folyamatok eredményessége igen nagy mértékben függ a személyes motivációnktól. Ez határozza meg, hogy mekkora érdeklődéssel, kíváncsisággal fordulunk az új információk és felismerések irányába, és hogy mekkora erőfeszítést vagyunk hajlandóak megtenni annak érdekében, hogy új hozzáállásokat próbáljunk ki.

A motivációt erősíti az, ha a konzultációkon elhangzottak és az órák történései erős benyomást tesznek ránk, és ezért egész egyszerűen: gyakrabban eszünkbe jutnak. Ez az impresszió természetesen kisebb akkor, ha a következők hiányoznak:

• a terápia helyszínére történő eljutás és az onnan történő elutazás,
• a terápiás szoba atmoszférája,
• a pszichológus vagy a pszichiáter teljes életnagysága és emiatt a nonverbálisan átadott metakommunikációnak mindaz a része, ami a képernyőre már nem fér rá.

A tanulási folyamatot a motiváció erőssége pozitívan befolyásolja, a projekcióra való hajlamunk azonban negatívan. A projekcióink során olyan dolgokat vetítünk rá másokra teljesen automatikusan, amik a tanulást – vagyis önmagunk és mások teljesebb megismerését – hátrányosan befolyásolják. Egy képernyőn szereplő személy gesztusait, mimikáját könnyen a megszokott sablonaink alapján értelmezhetjük, és ezért az „itt és most” élményei nehezebben hoznak létre olyan érzelmi korrekciókat, amik ezeket a sablonokat felülírják vagy egyáltalán felismerhetővé, megbeszélhetővé teszik. Ezek a hátrányok azonban egy kis többlet ráfordítással és odafigyeléssel kiküszöbölhetőek:

• A motivációnkat a konzultációs élmény fokozásával erősíthetjük meg, Ezt pedig úgy tudjuk elérni, hogy az ülések után jegyzeteket készítünk magunk számára az elhangzottakról és az ezekkel kapcsolatos gondolatainkról és érzéseinkről.
• A kivetítéseink valóságtorzító hatását pedig úgy tudjuk semlegesíteni, hogy ha megjelennek ilyenek, akkor a terapeuta személyével kapcsolatos érzéseinket és véleményeinket is feljegyezzük, és ezeket a következő alkalommal megbeszéljük vele. Ha eszerint tudunk eljárni, akkor az alkalmanként felbukkanó kivetítéseink nem hogy akadályoznák a pszichoterápia folyamatát, hanem pont ellenkezőleg, még hozzá is járulnak a személyiségfejlődésünkhöz.

A fentieket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy bár a személyes konzultáció jobban elősegíti a pszichoterápiás változást, de ha ez nem lehetséges, a pszichológiai konzultációkat mégsem kell elhalasztanunk. Mindig érvényes az a szabály; hogy minél előbb kezdjük el kezelni a problémákat, annál jobb, mert annál kevesebb idő marad a hibás érzelmi, gondolati és viselkedéses reakciók beidegződésére és megerősödésére. Mindezeket a szempontokat összevetve az lenne a jó, ha pusztán kényelmi szempontok miatt nem választanánk az online konzultációt a személyes helyett, hanem csak abban az esetben, ha az anyanyelvünkön történő személyes terápiás beszélgetés aktuálisan nem elérhető vagy pedig az egészségi állapotunk miatt nem érezzük azt biztonságosnak.