“Tisztelt Doktor Úr! Négy gyermekes édesanya vagyok, . . .
“Tisztelt Doktor Úr! Négy gyermekes édesanya vagyok, és bár a gyermekeim miatt aggódom, úgy érzem a hiba bennem van. A probléma az, hogy gyermekeim nem tudnak baráti kapcsolatot kialakítani. Most az i-re az tette fel a pontot, hogy harmadik kislányom, aki most végezte el a második osztályt, elment táborba, és ott nem a saját osztálytársaival került egy szobába, mert neki már nem “jutott” hely. Miért pontosan neki? Bár ő azt mondja nem baj, jól van így, én mégis aggódom, hogy nem érzi jól magát. A legnagyobb 14 éves, a következő 11, és ő a harmadik, pedig nyolc éves. Az nem lehet, hogy mind a három!”
Kedves Levélíró!
Azt javaslom, hogy ne aggódjon ennyire a gyermekei baráti kapcsolatai miatt. Ez az ő dolguk, és ha azt mondja a lánya, hogy nem baj neki, hogy nem az osztálytársaival aludt, akkor higgye el neki, hogy ez neki nem baj. Próbálja meg észrevenni ezekben a helyzetekben a pozitívumot. Például, hogy a lánya megismerkedhetett másokkal is, vagy pedig, hogy ez felébresztheti Önökben, szülőkben a vágyat arra, hogy tegyenek azért, hogy szorosabb kapcsolatokat alakítson ki a gyermeke az osztályban. Például szervezhetnének közös programokat egy-egy osztálytársnak az Ön számára is szimpatikus szüleivel.
Üdvözlettel:
Irtzl Károly