“Tisztelt dr. úr, Az lenne a kérdésem, hogy . . .
“Tisztelt dr. úr, Az lenne a kérdésem, hogy milyen “diagnózis” okoz túl intenzív megéléseket?
Jellemző, hogy ugyanolyan intenzitással él át egy évekkel ezelőtt történt hangulatot/állapotot/szituációt, és érződik is belül egyfajta könnyen-sérthetőség. Erősebben hatnak a dolgok mint máskor. (undor pl. látványra, erős szorongás bizonyos gondolatok által létrejött érzésekre stb.) Jellemző ebből kifolyólag a leragadás, hogy nehezen lép túl megélésein/érzékelésén.
Vannak jobb periódusok, de könnyen belekerül ebbe az állapotba. Mi lehet ez, és mit lehet tenni, van valami “tompító” módszer?”
Kedves Levélíró!
Ezek a jelek egy elhúzódó feszültségre utalnak. Aki egy bizonyos életszakaszában nehezebben tudja feldolgozni a negatív történéseket, gondolatokat, emlékeket, mert azok gyakrabban felzaklatják és kiborítják mint korábban, az valószínűleg mélyen elégedetlen valamivel, vagy éppen önmagával.
A “tompító módszer” az lenne, ha fel tudná dolgozni azt, ami zavarja. Ennek hatására az élete olyan irányban változna, ami számára megfelelőbb, vagy pedig jobban el tudná fogadni a jelenlegi helyzetet és a múltbeli történéseket, amik ide vezettek.
Üdvözlettel:
Irtzl Károly