“Tisztelt Irtzl Károly! Ilyen abszolút tanácstalan még az életben nem voltam. . . .

“Tisztelt Irtzl Károly! Ilyen abszolút tanácstalan még az életben nem voltam. 
Én egy 17 éves lány vagyok. Gimnáziumban tanulok, jó jegyeim vannak, teljesen normális, hétköznapi diák vagyok. Van egy 24 éves barátom, akivel lassan 6 hónapja vagyok együtt. A családja imád, semmi ilyesféle konfliktus nincs, mondhatni minden tökéletes. Van egy jól fizető állása, nyáron kezd építkezni, és mindent velem képzel el. Talán ott rontottuk el, hogy egy hét után lefeküdtünk egymással, nem tudom, ő mondja, hogy szeret, de én mégis úgy érzem, hogy nagyon is a szexen van a hangsúly. És kb. 2 hónapja belecsöppent az életembe egy 33 éves férfi, akivel a találkozásunk teljesen sorsszerű volt. Találkoztam vele párszor, mert láttam, hogy úgy törődik velem, ahogy a barátom nem. Olyan, mintha belelátna a lelkembe. Csakhogy ő 33, munkája nincs, normális, elvált, gyermektelen, és mindennél jobban szeret. Tudom jól, hogy ha reálisan belegondolunk vele közös jövőm nagyon nincs. De érdemes-e egy “tökéletes” kapcsolatot eldobni egy kilátástalan valódi szerelemért? A barátomat is szeretem, de nem ilyen mélyen. Viszont, ha nem jött volna ez a másik, biztos pozitívabban látnám az eredeti kapcsolatomat. Fogalmam sincs, hogyan döntsek.”

Kedves Levélíró!

Nem hiszem, hogy barmit is elrontottak volna azzal, hogy engedtek egy hét után a szexuális vágyaiknak. Ezt az is mutatja, hogy azóta is – mar fel éve – együtt vannak. Még nagyon fiatal, és az ÉLET csak most kezdődik, ezért azt javaslom, hogy egyelőre még ne kötelezze el magát egy közös jövő felépítése mellett egyik kapcsolatában sem. Teljesen normális, és általános ilyen életkorban, hogy egyszer csak jelentkezik egy újabb, esetleg mélyebb szerelem, egészen másfajta élményekkel és kihívásokkal, amikből nagyon hasznos tapasztalatokat gyűjthet azokhoz a döntésekhez, amiket később felnőttként kell majd meghoznia.

Üdvözlettel:
Irtzl Károly