“Tisztelt Irtzl Úr! Tisztában vagyok vele, hogy minden családnak . . .
“Tisztelt Irtzl Úr! Tisztában vagyok vele, hogy minden családnak
minden embernek vannak/lehetnek titkai. Ez alól a mi családunk sem kivétel. Az egyik ilyen titokra éppen a közelmúltban derült fény, bár én már régóta gyanakodtam …
A fiútestvéremet érinti, aki 55 éves, középfokú végzettségű, kiváló műszaki szakember. Kiderült ugyanis, hogy ő nem az apám vér szerinti gyermeke. Ez az információ egyrészt több hiteles, másrészt pedig ellenőrizhető forrásból származik.
Az én álláspontom szerint ez semmit nem változtat az én és az öcsém közötti viszony minőségén … ugyanakkor nem tudom eldönteni, hogy van-e jogom, illetve kifejezetten kötelességem-e az, hogy ezt az öcsém tudomására hozzam? Apám rendkívüli ember volt. Nagyon szerette az öcsémet, sokat aggódott érte … Öcsém életében, személyiségének alakulásában pedig – én úgy látom – jelentős és meghatározószerepe van apámnak, apám emlékének, aki 26 évvel ezelőtt meghalt… Anyánk – akihez öcsém igen erősen kötődött – igen fiatalon egy autó balesetben életét vesztette …
Summa summarum, azt a mai napig is látom, hogy apám mintája, apám hiteles, tisztességes és okos élete, a tudat, hogy ő az apánk fia, milyen tartást ad az ő személyiségének és életének. (És ezt még akkor is így gondolom, ha nem értek egyet szüleim döntésével, miszerint nem fedték fel előttünk ezt a helyzetet a kellő időben.) Ezért félek attól, hogy vajon miféle következményekkel járna, ha öcsém most szembesülne az igazsággal (?). Azért tettem ide kérdőjelet, mert az is lehet, hogy ebben az esetben az igazság, nem más mint a valóság maga, ami arról beszél, hogy együtt éltek, és mindkettőjük számára ez az apa-fiú kapcsolatot jelenti. Mégis gyakran ébredek azzal a kínzó érzéssel, hogy talán mégiscsak el kéne neki mondanom. Hiszen ha az ember nem tudja kicsoda is ő, honnan, merről és miért… akkor hogyan képes a hiteles és egészséges belső építkezésre? Hogyan tudja megérteni a különböző problémáit? Hiszen e megértés nélkül valószínűleg képtelenség feloldani azokat. Ha csak abból indulok ki, hogy bennem milyen sok minden a helyére került, felszabadult e titok feltárulása által, hogy mennyi félreértelmezett történés fájdalma simult el, nyugodott meg bennem, akkor bizony azonnal rohannék a testvéremhez, hogy mindent elbeszéljek neki …”
Kedves Levélíró!
Az Ön számára pozitív élmény volt, hogy megtudta az igazságot, és biztos vagyok benne, hogy az öccse is inkább azt választaná, hogy tudjon róla, hogy ezzel ő is sok mindent megértsen, és feldolgozzon. Ezért én ebben az esetben is a nyílt és őszinte kommunikációra szavazok.
Üdvözlettel:
Irtzl Károly